A Maros Művészegyüttes Románia öt hivatásos néptáncegyüttese közül a legrégebbi: több mint fél évszázados múltja van. Ráadásul a Maros az egyetlen, ahol magyar és román tagozat is működik; most magyar vezetéssel. (Marosvásárhely lakosságának harmincnyolc százaléka magyar.)

Minderről már az előadás után váltunk szót Incze Tündével, az együttes művészeti tanácsadójával, aki azt is elmondja, hogy a Maros Művészegyüttes legfőbb jellemzője, hogy őrzi az autentikus tánchagyományokat. Közbevetőleg: éppen a János vitéz-előadás mutatja meg, hogy a népdal és a néptánc milyen erősen és hitelesen tud szervesülni a táncszínházzal; milyen szépen egészíti ki - vagy inkább jeleníti meg a Petőfi-elbeszélő költemény ezerszínű, plasztikus, eleven világát.

A Maros Művészegyüttes hagyományos turnéideje a március, ilyenkor nyolc-tíz-tizenkét településen lép föl a tizenhárom párral (plusz saját zenekarral) működő tánctársulat Magyarországon. Tegnap Celldömölkről Budapestre utaztak a táncosok (rendszeresen fellépnek a Nemzeti Táncszínházban is). Ez volt a negyedik fellépésük a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtárban, ahova pápai kapcsolataik révén jutottak el; és most már ide is visszajárnak. A Maros több előadást tart repertoáron, amely évente egy-két új - gyerekeknek, illetve felnőtteknek szánt - bemutatóval bővül. Azt is tudják, hogy jövőre mit hoznak Celldömölkre: Juhász Zsolt felnőtt-koreográfiáját , amely a címét - Vannak vidékek - Kányádi Sándortól kölcsönözte, és amelynek ősszel lesz a premierje.

Az ötletesen, szépen, erőteljesen és látványosan, sok humorral elmesélt-eltáncolt János vitéz koreográfusa Novák Ferenc Tata , szövegírója Novák Péter, zeneszerzője Rossa László. Tegnap is nagyon szerette a közönség. Kukorica Jancsi csodálatos utazása Tündérországba.

Fotó: SziSzi (archív)